A csalódás mérges kígyója kúszott be a bőröm alá. Napok óta ott van. Táplálkozik a véremből, és lassan ható mérget csepegtet a gondolataimba. Falat emel elém, közénk. Nem én állítottam; hanem te. Te engedted szabadjára a csúszó-mászót is, kinyitottad a ládikáját, és szépen mosolyogtál vissza méregtől csepegő fogaira. Ez az egész nem az én hibám, mégis úgy tűnik, hogy nekem fáj jobban. Mert te észre sem vetted, hogy fenevaddá lett az általad oly nagyon dédelgetett ölebed. Úgyhogy tudod mit? Hagyom, hogy felfaljon az, amit teremtettél. Talán akkor meglátod, mit tettél, és rájössz arra is, hogy ezúttal nem tudod másra kenni a balhét. That's completely on you, my friend.